Dél-Korea, én így szeretlek...

Engedjétek meg, hogy kicsit személyesebb hangvételben írjam meg nektek, milyen benyomások alakultak ki bennem ezzel a távoli ismeretlen ismerős világgal kapcsolatban. Timi a saját véleményét már kifejtette, ám annyira hasonló megállapításokkal vagyunk, hogy biztos vagyok benne, osztani fogja az itt leírt meglátásaimat. Aki esetleg lemaradt volna az élő bejelentkezéseinkről, mert bizony azt is csináltunk, a facebook oldalunkon visszakeresheti. 

img_20170914_124029.jpg

Persze, az elindulás előtti napokban nem tudom hányszor meghallgattam, hogy kész őrültség most odautazni, hiszen az ottani helyzetről nem éppen rózsás képet festett a média. Ám, ha valakiben igazán él az elhivatottság, valamint hallgat a belső hívásra, amit a filmeken, sorozatokon keresztül meghall, akkor senki és semmi nem fogja tudni megállítani az illetőt. Még a 15 órás repülő út sem. (Mellesleg semmi nem volt érezhető Észak-Korea berzengelődéséből.)

Nos, igen, szerintem az egyetlen legyőzhetetlennek tűnő akadály, hogy iszonyatosan messze van. Nem viccelek, odafele 14, visszafele 15 órát repültünk, egyszeri átszállással. Én igazán jól bírom a repülést, nincs különösebb félelmem, de azért visszafele már az én tűrőképességemet is meghaladta a sok egyhelyben ülés. Az utat azonban nagyban segíti a kis TV monitor, ami minden utas előtt van, így azon lehet filmet nézni, vagy éppen követni, a repülő útját. Mi keresztülszeltük a Himaláját, a Takla- Makán és a Góbi-sivatagot, ami földrajz tanárként, maga a tudat, hogy alattam volt, eufórikus érzéssel töltött el. 

img_20170913_023206.jpg

Szeretlek, Szöul

Attól a pillanattól kezdve, hogy leléptünk a repülőről, teljesen otthon éreztük magunkat, Szöul ismeretlen ismerősként köszöntött bennünket, ez az érzés egy pillanatig sem hagyott magunkra. A szállásainkat Airbnb oldalon keresztül foglaltuk le, ami az egyik legjobb döntés volt a részünkről. Koreában applikációk tömkelege segíti az emberek életét, a közlekedést segítők eszméletlenek, mindenről tájékoztatnak, mikor érkezik a metro, a busz, azt is megmondja, melyik kocsiba szállj, be és melyik ajtón szállj le a gyorsabb átszállási idő érdekénben. Meg is lepődtünk, mikor kommunkáltunk a házigazdánkkal, aki látta, hogy merre tartunk a busszal és mikor érünk ahhoz a megállóhoz, ahol le kell szállnunk. Hát nem fantasztikus?!

img_20170914_102223.jpg

Nagy kérdéssel mentem persze, hogy vajon milyen Korea valójában?! Olyan mint, ahogy a filmekben, sorozatokban látjuk, vagy az egész, csak egy torzított kép?! Azt kell mondjam, a mozgó képsorok pontos képet adnak a valóságról, és még olyanabb, ha lehet azt mondani. Nem véletlenül nagyítják ki az alkotások a túlzó dramakliséket, gyerekek, azek mind megtapasztalhatóak. Éppen csak "Piggyback" szituációt nem láttunk, de azon kívül a csuklórángatás, vernyákoló oppázás, a lányok kis kézitükörben való szépítkezése, a pasi táskacipelése, vagy megköti a lány cipőfűzőjét pillanatoknak mind szem- és fültanui voltunk. Hát és az Ajummák, atya világ, pontosan úgy néznek ki, és olyan harciasan viselkednek, ahogy az elő van írva. 

img_20170916_162340.jpg

Kedvenc színészeink minden egyes reklámfelületen feltűnnek, tagadhatatlan paradicsom ez, nekünk rajongóknak. Kipróbáltuk a koreai mozizás élményét is, ami nagy kényelmet, pazar hangzást, a film pedig hullámvasutas élményt hagyott maga után. A Midnight Runnerst néztük meg, amit külön ajánlunk mindenki figyelmébe. 

Az ott töltött napok során megtapasztaltuk az útikönyvek által emlegetett múlt és jelen találkozásának látványát, amit az épületegyüttesek képe mutat. Az emberek segítőkészek, az információ pultos hölgyek egyszerűen csodálatra méltóak, ahogy felállnak meghajolnak, készséggel segítenek, de megvannak itt is a mogorva, kellemetlen arckifejezésű fejek is. A távolságok iszonyúak, erre fel kell készülni, hogy nem biztos sikerül mindet megnézni, amit terveztek. 

img_20170914_192630.jpg

Csedzsu (Jeju), te kedves szomszéd

Belföldi repülőjárattal közelítettük meg a szigetet, ami csupán egy órás utat jelent Szöulból. Na, itt aztán már eléggé kilógtunk a sorból, egy-két külföldi kivételével csak ázsiaak utaztak. A néhol pálmafákkal tűzdelt "koreai Hawaiiként" becézett kis sziget, nem is annyira picuri, a helyi házigazdánk elmondása szerint, aki jó pár éve ott él, még mindig fedezi fel a terepet. Itt mindenki ismer mindenkit a környéken, az ajtózárással nem nagyon törődnek, van, ahol az ajtó tárva nyitva várja az ismerősöket. 

A víz rendkívül kellemes a bőrnek, a levegő finom, az ételek háziasak. Itt ettünk egy rendkívül autentikus kis étkezdében ginzenges csirkét, ami ott, akkor főztek meg és stílusosan sorozatot néztünk közben :)

img_20170919_174440.jpg

Megmásztuk az UNESCO világörökségként számon tartott vulkáni kúpot (Seongsan Ilchulbong Peak), aminek a közepében lépcsőrendszerrel lehet mászkálni. Majd kiköptük a tüdőnket, mire felértünk, de ezt szintén senki ne hagyja ki. Páratlan élmény az is, hogy a kínai turisták leszólítják az embert egy fénykép erejéig. Meg kell jegyezzem, hogy a hegymászási öltözéki stílus igen érdekes: papucs, kisestélyi szoknya, ing és szövetnadrág kombó egyaránt repertoáron van. :D Annyira ázsiai, nem?!

img_20170919_113411.jpg

Meg kell említsem halkan a KPOP rajongóknak itt, hogy ellátogattunk G-DRAGON kávézójába is, ami egy nagyon kellemes tengerpari helyen van, a hely belseje pont annyira különc, mint az énekes maga, az árak pedig a csillagos egekben. Ám egy rajongónak el kell látogatnia ide is. 

img_20170920_122813.jpg

Puszán ( Busan), hozzád még visszatérek

Csedzsuról tovább repültünk Puszánba, ahol sajnos csak másfél nap állt rendelkezésünkre. Ez a város egyszerűen magával ragadó a dinamikájával, sokszínűségével, nem beszélve a tengerpartjáról ( Haeundae Beach). Körbejártuk a helyi piacot is, ahol mindenfajta helyi terményt megcsodálhattunk, és vettünk rizssütit is :D

img_20170922_112332.jpg

Felmásztunk egy csodás kis parkba is, ahonnan szintén pazar kilátás nyilott a tájra, hegyvonulatok és felhőkarcolók mindenhol. 

12 napot töltöttünk ebben a lüktető forgatagban, hallgattuk a varázsos nyelv fülbemászó dallamát, tanultunk, jártunk-keltünk, lélegeztünk a hellyel együtt. Azt kell mondjam, éltük azt, amit a képernyőn keresztül addig láttunk.

img_20170921_175929.jpg

Neked mondom, akit szintén hívogat ez a csodás ország, csak még nem szetted össze a bátorságot, vagy a pénzt, hagyd el a kifogásokat, kezdj neki és irány Dél-Korea!

Adri~

A képek a szerző sajátjai, csak hivatkozással használhatók!

 

Címkék: utazás, szöul, Busan, Jeju