A tvN sorra gyártja a jobbnál-jobb sorozatokat, ezzel a darabbal is igencsak belenyúltak a levesbe. A Chicago Typewriter egy izgalmas, vicces, drámai sorozat, mely remekül ötvözi a fantasztikumot a valósággal, miközben átrepít minket időn és téren, és belecsempészi a koreai patriotizmust is a történetbe. Valahogy így kéne sorozatot gyártani mindenhol. 

A történet dióhéjban

A cím akár megtévesztő is lehetne, azt hihetné az ember, hogy valami uncsi írós sorozatot kapunk, mert hát egy író élete az csak unalmas lehet, pötyög a gépén és mit nézünk ebből 16 részen át? No de, ez egy koreai sorozat kérem szépen! A meglepetések folyamatosak és soha semmi nem az, aminek látszik.

Adott egy fiatal író, Han Szedzsu, akit mindenki imád Koreában. Afféle celebstátust élvez, könyveit kapkodják, mint a cukrot. Amerikai aláírós körútja során egy kávézóban felfedez egy régi koreai írógépet, amelyet szeretne megvásárolni, de a tulaj nem adja. Másnap azonban a tulaj hanyatt-homlok igyekszik megszabadulni a géptől, miután a kávézóban fura események történnek és az írógép magától működésbe lép és azt gépeli a papírra, "küldjetek Han Szedzsuhoz". A sebtében postázott írógépet egy különc leányzó, Cson Szol kézbesíti, aki Szedzsu megrögzött rajongója. Hogy, hogy nem, egyre furább események elkezdik összekötni az írót a rajongójával, majd felbukkan egy különös férfi, Ju Dzsino, akiről kiderül, hogy egy koreai szabadságharcos szelleme, és valamiért az írógép tartja fogva. Innentől a hármasunk elkezdi felfedezni előző életét, melyben Korea szabadságáért harcoltak, és megpróbálnak rájönni, mi történt velük, miért került a szellem az írógépbe, és miféle jövő vár rájuk. 

Ju Ain (Yoo Ah-in) mint Han Szedzsu / Szo Hüjong, a zárkózott, sebzett lelkű író
Im Szudzsong (Im Su-jeong) mint Cson Szol / Rju Szuhjon, mindenes futár, Szedzsu rajongója
Ko Gjongphjo (Ko Gyeong-pyo) mint Ju Dzsino / Sin Jul, az írógépbe zárt szellem
Kvak Sijang (Kwak Si-yang) mint Pek Themin / Ho Jongmin, Szedzsuval együtt nevelkedett, szintén író

Minden, ami kell

A Chicago Typewriter az elején a fantasztikus humorával és a képi világával ejt rabul. Gyönyörűen van filmezve, és a színészi játék magával ragadó. Yoo Ah-in bődületeset alakít, mind háklis íróként, mind James Bondot megszégyenítően zseniális szabadságharcos-vezérként. Ki kell emelnem Kwak Si-yang játékát, aki hatalmasat alakít a történet gonoszaként. 

A történethez nem árt érteni a hátteret kicsit: Korea 1910-től 1945-ig a Japán Birodalom része volt. Fokozatosan szigorodó politikával a japánok teljesen visszaszorították a koreai kultúrát, egy idő után már koreai nyelven sem lehetett kiadványt szerkeszteni és japán nevet kellett felvenni. Sokan behódoltak a gyarmatosítóknak és kollaboráltak velük, voltak azonban, akik különféle partizáncsoportokat szerveztek a japánok ellen. A sorozat egy ilyen partizáncsapat harcát, illetve ezen keresztül a főszereplők múltját és jelenét mutatja be. A sorozat címe pedig kettős jelentésű: jelenti a szimbolikus írógépet, amely összeköti a főszereplők előző életét a jelenlegivel, valamint van egy másik jelentése is: a Chicago Typewriter a Thompson-géppisztoly beceneve, mert tüzeléskor olyan a hangja, mint az írógép billentyűinek kattogása. A sorozatban a partizánok ilyen géppisztolyt használnak a japánok ellen. 

A sorozat így egészséges löketnyi patriotizmust is elültet a koreai nézőkben, de mi magyarok is tudunk azonosulni a partizánok céljaival, hisz minket is elnyomtak már párszor a történelem folyamán. Nem viszik azonban túlzásba a dolgot, szerencsére, így megmarad a kényes egyensúly a sorozat többféle tematikája között, hiszen a múltban és a jelenben is játszódik, miközben ezek a szálak szorosan - és titokzatosan - összefonódnak. Az 1930-as években játszódó jelenetek szemet gyönyörködtetőek, csodás korhű kosztümökkel. Meg kell jegyezni, hogy Koreában jobbára Csoszon-kori életet lefestő történelmi sorozatokat gyártanak, mostanában kezd népszerűvé válni a 30-as évek Koreája, mint háttér. 

Ráadásul, mivel ugye író a főszereplő, rengeteg szuper irodalmi idézet is elhangzik a párbeszédek részeként, gördülékenyen beépítve.

És piszok jók a poénok is.

Persze nem mentes a szokásos K-drama kliséktől, mint az utálatos anyuka, a csuklóragadás, a szerelmi háromszög és az állandó kórházban kikötés, de ettől függetlenül, a témája és a kivitelezése miatt is frissnek hat. Csak a klisék miatt nem kap tőlem 10 pontot.

 Értékelés: 8/10

Megnézhető: VIKI (magyar felirat van)