Nagyon vártam ezt a sorozatot: vámpírok, akció, nyomozás, Lee Joon - mit lehetne ugyan ezen elrontani? Hát, mint kiderült, elég sok mindent. Egy történet következik, ami eszelősen jól indult és botrányosan pocsék végkifejletbe fulladt.

Szereplők

Lee Jun (I Dzsun, 이준): Yun San (Jun Szan)
Oh Jeong-se (O Dzsongsze, 오정세): Yong Gu-hyeong (Jong Guhjong)
Lee Se-yeong (I Szejong, 이세영): Han Gyeo-ul (Han Gjoul)
Kim Yun-hye (Kim Junhje, 김윤혜): Jeong Yu-jin (Csong Judzsin)
Lee Cheong-a (I Cshonga, 이청아): Yona (Jona)
An Se-ha (An Szeha , 안세하): Park (Pak) nyomozó
Jei: Se-ra (Szera)
Kim Gi-mu (Kim Gimu): Dr. Hwang (Hvang)
Jo Bok-rae (Cso Bongne): Kang Tae-u (Kang Theu)

A történet dióhéjban

San, Yu-jin és Tae-u a rendőrakadémia kiváló kadétjai, akiket egyszer csak különleges feladattal bíznak meg: épüljenek be az alvilágba. A nyomozást Yong Gu-hyeong vezeti és olyan emberekre van szüksége, akiket a maffiózók nem ismernek, márpedig az összes zsarut ismerik - a rendőrtanoncokat azonban nem. A három diák belemegy az ügybe, aminek nem várt végeredménye lesz: Yu-jin lelövi szerelmét, Sant, majd a saját vérében fetrengő fiú szeme láttára Tae-uval együtt felrobbannak a kocsiban, amivel elmenekülnek a helyszínről. San nem tudja kiheverni a történteket, felépül ugyan, de asztmagyógyszeren kell élnie, kerülnie a fizikai megterhelést, mert összecsuklik tőle, mint egy szalmabábu. Gu-hyeongal egy magánnyomozóirodát vezetnek, ahová betéved egy fiatal szőke lány, Gyeo-ul, aki pimasz modorával arra kéri őket, keressék meg az eltűnt szerelmét. A srácról kiderül, hogy valójában Gyeo-ul bátyja, és hogy vámpír, aki szintén vámpírrá vált kedvesének próbál ellenszert fejleszteni. Ez a különleges vér azonban másoknak is kell, egy titokzatos vámpírnőnek, aki markában tartja az éjszaka vámpírjait. A bandája megtámadja Gyeo-ulékat, és San halálosan megsebesül. A báty, miután barátnője elpárolog a napfényben, beadja a félkész szert Sannak, aki ettől csodával határos módon teljesen meggyógyul, a lőtt sebei és az asztmája is, a vámpírvér pedig dolgozni kezd a szervezetében: szeme vér láttán arany színűre vált. Innentől kezdve a csipet-csapathoz csatlakozik Gyeo-ul is, és elkezdenek mindenféle ügyekben nyomozni, amik valahogy szinte mindig kapcsolódnak a vámpírokhoz. Közben kibontakozik a háttér is: San lelövésének oka, és az underground vámpírhálózat élete.

Yoon San, az aranyszemű vampír. Nem kell aggódni, nem csillog a fényben.

Gyeo-ul, a pimasz és badass segítő

Gu-hyeong, az apafigura

Yona, a vámpírmaffiózónő

Park nyomozó, a haver, aki mindig zabál

Yu-jin, a gyilkos szerelmes

A vélemény

(Vigyázat, innentől spoileres!)

A fenti alapsztori elég izginek tűnik, nem? Engem felcsigáztak az első résszel, egy igazán jó kis történet ez, vajon miért lőtte le a lány a szerelmét? Hogy fog rájönni San mindenre? Ki ez a titokzatos vámpírnő? Mi ez az egész? Ráadásul tényleg remek színészeket kapunk, Lee Joon kifejezetten sármos a zaklatott lelkű, keserű szívű, brilliáns agyú nyomozú szerepében, Oh Jeong-se hatalmasat alakít a humoros, kissé ütődött, de rendkívül lojális apafiguraként, Lee Se-yeong igazi badass a felvágott nyelvű, semmitől sem félő Gyeo-ulként. Az első néhány rész szuperül alakult, vártam, hogy lassan kibontakoztassák a nyomozósdi mellett a fő szálat (San sztoriját), és...

...nem történt semmi.

Teltek-múltak a részek, és kezdett világossá válni, hogy 12 részben ezt a történetet nem lehet úgy kifejteni, hogy közben egyébként érdekes kilensekre és nyomozásokra pazaroljuk az időt. Voltak hátborzongató epizódok, amik kissé vámpírosabbá tették a történetet, és ez marha jó lett volna, de nem úgy, hogy közben a fő szálat totálisan elhanyagolták, vagy csak cseppekben cseppentették az információkat. Egy 20 részes sorozatnál rendben lenne, de 12-nél nem kivitelezhető anélkül, hogy ne sérülne valami.

Pedig olyan jó lehetett volna. Volt benne szemet gyönyörködtető akció, misztikum, izgalmas, fogkocogtató pillanatok, félelem, vér és minden, ami egy jó vámpírtörténethez kell. És akkor mégis mi a baj vele?

Hogy mindezt töredékekben kaptuk meg, foszlányokban.

A részek nagyobbik felében pedig azon töprengett a néző, hogy mi a jó bánatot néz éppen? Annyi lyuk van ezen a történeten, mint egy szitán, felsorolni is képtelenség az összes gondomat vele, de megpróbálom összefoglalni a legkirívóbbakat.

1. San vámpírrá vált, mert vámpírvért fecskendeztek bele, még ha módosítottat is. Oké, valószínűleg mert nem tiszta vámpírvér volt, azért lehet, hogy képes a fényben járni és vér láttán nem vörös, hanem arany színű lesz a szeme. De nincsenek pl. vámpírfogai, és nem eszik semmit. Semmit. Se emberi ételt, se vért fogyasztani nem látjuk a sorozatban. Min él? A többiek állandóan esznek, mindig kínálják és sosem eszik, tehát ezzel lehetett valami terve az írónak - végül azonban erre sem kaptunk választ.

2. Gu-hyeong szemtanúja annak, hogy Sant halálosan megsebzik, a doki székéről mégis úgy száll le pár órával később, hogy sehol a sebe. Se egy megdöbbent arc, se kérdések, se félelem, se semmi. San meggyógyult, tök jó, menjünk nyomozni! És a doki sincs ezen megdöbbenve, hát tök normális, hogy odaviszik hozzá lőtt majd később szúrt sebbel, azt' semmi baja. Meg olyan vértípusa van, ami nem is létezik, hát fura, na de istenkém, orvosként semmin sem lepődünk meg.... ugye?

3. Yu-jin egy liba. Egy szerencsétlen, mamlasz, nyüzüge liba. Rendőrnőnek tanul, TOP kadét (mert a három legjobbat választják ki a titkos küldetésre), ehhez képest oda teszik, ahova akarják, egy szava sincs, csak könnyezni tud, keservesen nézni, közhelyeket makogni és hagyni, hogy manipulálják. Még jó, hogy nem lett belőle rendőr.... És ezért a csajért odáig van két hapsi is, természetesen. Mert... csak. Gyeo-ul hatszor seggberúg bárkit, míg ez a csaj kibambul az ablakon pityeregve. Csak arra kellett a karakter, hogy ez legyen San mozgatórugója, és a szerelmi háromszög álljon minden esemény középpontjában. Ennél klisébb történetvezetést elképzelni sem lehet. Az összes vámpírszarság azért történik, mert Tae-u nem kaphatta meg Yu-jint, ezért erőszakkal elveszi Santól és közben igazgatja a vámpírmaffiózókat. HIPERLOL.

4. Yona egyetlen mozgatórugója szintén az elvesztett szerelem, azért rohadék, bunkó és kegyetlen, mert 50 éve elvesztette a pasit, akinek elege lett abból, hogy a vámpírrá vált nem-is-a-barátnője csajnak embereket öldössön vérért. 50 évvel később Yona a ráncos vénembert sem képes elegedni, és akármit tesz (pl. akárkit legyilkol) csak azért teszi, hogy visszakapjon egy pasit, akinek nem kell. Gratulálok, motivcióírásból jeles! Ja, és Sanra van szüksége ahhoz, hogy megkeresse a csávót, ad a srácnak pár órát, hogy megtalálja, miközben 50 éve volt megkeresni és dolgozik neki pár száz vámpír meg ember is, behálózva az egész országot. ???

5. Utolsó rész utolsó 5 percében kiderül, hogy ja amúgy mindemögött áll egy főgonosz is, az Evil Blood (Gonosz Vér), de amúgy passz, mert hát... vége a sorozatnak. Hír ugyan nincs arról, hogy lenne valaha folytatása, a nézettségi ráta zuhanását eltekintve nem is gondolom, hogy terveznek neki. Akkor minek ez az információmorzsa?

6. Gyeo-ulnak 12 rész alatt sem sikerült elmagyarázni, mi történt a bátyjával, és arról sincs fogalma, hogy San vámpír. Már ha vámpírnak lehet ugye nevezni, mert nem úgy viselkedik. Ő a segítőjük, miért tartják a sötétben, amikor az sokkal veszélyesebb a számára, mint tudni az igazságot?

7. San képességeiből villanásokat kapunk, de sosem kielégítő dolgokat. Oké, erősebb lett és gyorsabb. Ránéz a vérre és látja a tulajdonosa utolsó perceit. Mindenmellett azonban inkonzisztens a képességei felhasználásában, egyik epizódban az eszével old meg bonyolult nyomozásokat, a másikban meg nem képes gondolkodni és csak akkor jön rá a megoldásra, ha vért lát.

8. San az utolsó részben eltűnik és Gu-hyeong, a NYOMOZÓ szórólapokkal keresi EGY ÉVIG a METRÓKIJÁRATNÁL. .............................. Hát ez.... ez.....

Órákig lehetne még sorolgatni az apróságokat is, mint hogy miért nem égnek el a vámpírok a napon ha a fejükre húznak egy kapucnit,  és akkor miért nem tud Yona meg a többi nappal közlekedni, ha egy sima kapucni meg kesztyű is elég a napelleni védelemhez. Hogy miért párolog el egyikük fél másodperc alatt, míg a másik még lenyom egy 10 perces monológot párolgás közben. Vagy hogy miért hiszi egy vámpíroknak dolgozó csicska, hogy egy sima pisztoly megállítja a vámpírt, és csodálkozik rá, amikor ez nem történik meg....

Jé, a pisztoly nem állította meg a vámpír főnökömet! Nahát....

Az sem tett jót a sorozatnak, hogy egy hetet kellett várni az újabb részig, nehéz volt fejben tartani a kisebb szereplőket így, meg figyelni apróbb részletekre. Sokkal rosszabb, hogy fontosnak bemutatott, többször mutogatott részletekkel nem kezdtek az ég egy adta világon semmit. Ilyen San étkezéseinek hiánya, vagy a titokzatos "segítőlista", amiről egész végig nem derült ki, hogy mire jó és miért olyan rohadt fontos mindenkinek. Hogy miért töltöttek el egy teljes részt egy piramisjáték működésének részletes bemutatásával, de egy fikarcnyi időt sem fordítottak a vámpírközeg, a vámpírszervezet bemutatására, holott ez volt a központi témája. És a legfájóbb pont, hogy Sanról végül egyáltalán nem derült ki, hogy akkor micsoda. Vámpír? Félvámpír? Halhatatlan?

Egy szó mint száz, ezer sebből vérzik ez a sorozat, sajnos bármennyire jól is indult, bármennyire szeretem is Lee Joont, nincs az a vámpírvér, ami ezt a sorozatot meggyógyíthatná. Az utolsó néhány résszel annyira felbosszantottak, hogy legszívesebben kitépném a forgatókönyvíró haját, mert egy nagy kupac rendetlen szobát hagyott maga után, ahol nem találunk semmit az ég egy adta világon a lomok között.

Értékelés: 6/10
Megnézhető: Viki (magyar felirattal)