"Én nagyon szeretek itt élni" - Sárközi Szabolcs Koreáról és a Non-Summitról

A Non-Summit (비정상회담; Pidzsongszang hödam, kb. "rendhagyó konferencia") című talkshowt a dél-koreai jTBC kábelcsatorna vetíti 2014 óta. A műsorban Koreában élő külföldiek kerekasztal mellett, koreai nyelven beszélgetnek politikáról, kultúráról, kulturális különbségekről, társadalmi problémákról, azonban a komoly témákat is könnyedebb, szórakoztató stílusban prezentálják. A műsor nem csak népszerű (kábelcsatornához képest magas nézettségű), de szakmai díjakat is kapott, 2015-ben Baeksang Arts Awards díjjal jutalmazták mint legjobb szórakoztató műsort. Az állandó szereplők egy része külföldi létére is igen szép tévés karriert futott be Koreában, ketten közülük szerepeltek például a Moorim School című sorozatban is.

A műsorvezetők, akik aztán igazi sztárnak számítanak Koreában, meglepetésemre egyáltalán nem voltak önteltek, hétköznapi emberként, barátságosan viszonyultak hozzám.

Ebben a műsorban először az április 11-én vetített részben magyar tagja is lett a kerekasztalnak, Sárközi Szabolcs, aki készséggel és kiváló koreaisággal mesélt a kerekasztalnak és a nézőknek Magyarországról, a magyar kultúráról, a koreai és a magyar nép közötti hasonlóságokról és különbségekről. Mi most őt magát kérdeztük meg a műsorban való részvételéről, és természetesen Koreáról.

nonsummit1.JPG

Nemrég a Non-Summit című talkshowban szerepelt, ahol említette, hogy koreai szakon végzett. Mióta él Koreában és mivel foglalkozik most?

Közel 4 éve élek Koreában és jelenleg feleségemmel egy pubot üzemeltetünk.

Itthon is egyre többen érdeklődnek a koreai kultúra iránt, önt mi vonzotta Koreához, miért döntött a koreanisztika mellett?

1999-ben volt szerencsém kijutni Koreába; 1 éven keresztül éltem és dolgoztam Puszan központjában. Az ott töltött idő alatt nagyon megtetszett a koreai nyelv, kultúra, légkör stb. Később Magyarországon megismerkedtem egy nagyon kedves koreai házaspárral, akiktől elkezdtem tanulni a nyelvet. Az ELTE koreanisztika szak megalakulásának hírére jelentkeztem az egyetemre és felvételt nyertem.

Mesélne-e bővebben arról, hogyan került épp Teguba? Milyen lényeges különbséget lát Tegu és a főváros közt?

Az egyetemi mesterképzésre egy ösztöndíjprogramot (KGSP) pályáztam meg és sikeresen felvételt is nyertem. Ebben a programban a mesterképzés előtt egy egyéves nyelvi intézetben való nyelvi felkészítés is szerepel, viszont azt, hogy ki melyik nyelvi intézetbe fog járni, nem a pályázó dönti el. Engem a tegui Keimyung Egyetem nyelvi intézetébe osztottak be, így kerültem Teguba és később itt ismerkedtem meg jelenlegi feleségemmel.
Őszintén szólva én a fővarosban nem sokat jártam, de az biztos, hogy egy hatalmas városról van szó rengeteg emberrel. Bár Tegu sem kis város, mégis érzésem szerint picit olyan mint egy falu, lépten-nyomon ismerősbe botlik az ember... Én nagyon szeretek itt élni és semmi esetre se költöznék fel Szöulba.

A műsorban Magyarországot nagyon frappánsan mutatta be, gondolom előre fel kellett készülnie, mesélne arról, ez hogyan zajlott? Megkérték, hogy gyűjtsön érdekességeket, vagy voltak teljesen spontán kérdések is a felvétel során?

A felvétel előtt pár nappal volt egy interjú, ahol nagyon sok mindenről szó esett Magyarországgal kapcsolatosan, majd az interjú alapján a szerkesztők kiválasztották azokat a témaköröket, amik szerintük érdekesek voltak és az alapján készítettek egy forgatókönyvet. Tehát a kapott kérdések előre megvoltak, így volt időm felkészülni a válaszokra. Annak ellenére, hogy volt forgatókönyv, a több mint hatórás stúdiófelvétel azért elég kötetlenül, laza és jó hangulatban zajlott. Sok spontán kialakult beszélgetés is volt. Aztán ugye ebből a kb. hatórányi anyagból vágták meg azt az egyórás műsort, amit a TV leadott. Miután megvolt a forgatás, több alkalommal jelentkezett az írónő, és kérte, hogy ilyen-olyan anyagot keressek nekik (képek, videók, cikkek stb.) amik aztán a műsorban ugye bevágásra kerültek.

nonsummit2.JPG

Az egyik szereplő (Guillaume Patry, Kanada) a gulyásleves tésztája felől érdeklődik Szabolcstól.

Úgy tűnt, hogy nagyon jó volt a hangulat a stúdióban, élvezte a felvételt? Nem volt lámpalázas?

Amíg a színfalak mögött várakoztam nagyon izgultam, de ahogy beléptem, a lámpaláz teljesen megszűnt. Valóban nagyon jó hangulat volt a stúdióban mindvégig. A három műsorvezető rendkívül profi módon vitte és terelgette a beszélgetést. Egyáltalán nem volt olyan rész, amit újra kellett volna venni, vagy egy picit is megakadt volna a beszélgetés. Ha élő egyenes adásban ment volna a műsor, akkor is nagyon élvezhető lett volna a nézők számára.

Okozott önnek gondot a nyelvjárás, amit a műsorban prezentált?

Én a saját stílusomban beszéltem. Egyesek szerint sokszor érezhető a beszédemen a tegui tájszólás, de ez nem folytonos, van amikor egyáltalán nem hallani. Mivel nagyrészt Teguban tanultam a nyelvet, és itt is élek, nyilván valamennyire beleivódott a beszédstílusomba... de ez engem egyáltalán nem zavar.

Volt alkalma az állandó tagokkal beszélgetni műsoron kívül? Mi volt a benyomása róluk?

Igen, a felvétel előtt az öltözőben több taggal is volt alkalmam beszélgetni kicsit. Legtöbbjük nagyon közvetlen és barátságos. Volt egy-két szereplő, aki érzésem szerint kicsit el van telve magától, de a többségük még a "földön jár". Viszont a műsorvezetők, akik aztán igazi sztárnak számítanak Koreában, meglepetésemre egyáltalán nem voltak önteltek, hétköznapi emberként, barátságosan viszonyultak hozzám is és mindenki máshoz.

nonsummit3.JPG

A magyar puli nagy derültséget okozott a stúdióban, és nagyon tetszett a koreai műsorvezetőknek.

Szokta egyébként követni ezt a műsort? Igent mondana egy állandó felkérésre? (Mi magyarok mindenképp örülnénk neki, ha lenne állandó magyar tagja a stábnak)

Őszintén szólva a forgatás előtti estén megnéztem az előző heti műsort, mert azelőtt elejétől-végéig még sosem láttam egy adást sem. Persze néhányszor azért láttam kisebb-nagyobb részeket belőle munka közben, ugyanis én abban az időben, amikor sugározzák, dolgozom. (Régebben amikor még az egyetemre jártam, akkor meg vagy tanultam vagy aludtam ebben az időpontban.)

Azt hiszem, ha felkérnének sem vállalnám. Nem vagyok egy sztáralkat, nem szeretem a közszereplést. Erre az egy adásra is először nemet mondtam, aztán barátaim unszolására, (meg a bárunkra való esetleges pozitív hatás érdekében) végül is belementem.

Egy mulatós este után, késő éjjel is nyugodt lélekkel haza lehet sétálni, anélkül, hogy bármi atrocitás érné az embert.

daegu.jpg

Tegu éjjel. Fotó: Kyle Sebestyen@Flickr

A műsorban említette a hasonlóságokat és különbségeket a koreai és magyar kultúra között. Ön milyennek találja a mindennapi koreai életet?

Én nagyon szeretek itt élni. 1999 óta, mióta először itt jártam, mindig is az volt a vágyam, hogy visszatérjek Koreába. Nyilván tökéletes hely/ország nincsen, így itt is vannak negatívumok is a sok pozitívum mellett. Csak hogy néhány apróságot említsek:
- Teguban minden metrómegállóban ingyenes wc van, ami olyan tiszta, hogy enni lehetne a padlóról.
- Nem találkozik az ember lépten-nyomon koldulókkal (bár a nagyobb vonatpályaudvarok környékén látni hajléktalanokat, de a koreai egyházi gyülekezetek rengeteget segítenek ezeknek a szerencsétlen embereknek).
- Bár itt is nyilván vannak bűnözők és bűncselekmények, de az arány nem mindegy! Engem is beleértve nagyon sok itt elő külföldi, elsősorban a jó közbiztonságot hozza fel, ha megkérdezik tőle, hogy mit szeret Koreában. (Egy mulatós este után, késő éjjel is nyugodt lélekkel haza lehet sétálni, anélkül, hogy bármi atrocitás érné az embert.)
- Hivatalba, kórházba vagy csak egy bevásárlóközpontba megy az ember, mindenhol fantasztikus a kiszolgálás/ügyintézés. (A bevásárlóközpontokban külön személyzet van a bejáratnál, akinek csak az a dolga, hogy köszöntse a vásárlókat. És ha esetleg nem találok valamit, biztos, hogy van a közelben egy alkalmazott és tudja is, hogy a keresett termék melyik soron, melyik polcon van).

Tudnék meg jó pár dolgot mesélni, amiben Korea előrébb jár mint Magyarország, de azokat meghagyom későbbre; aki ellátogat a tegui kis ivónkba, egy korsó hideg sör mellett megbeszélhetjük... ;)

Elmesélné nekünk, mi az, amit leginkább nem szeret Koreában?

Elsősorban azt nem szeretem, hogy nagyon messze van Magyarországtól és így a családomtól is. Ténylegesen, viszont pár apróságtól eltekintve (nincsenek szemeteskukák az utcán; sok olyan vezet autót, akinek még véletlenül se adnék jogosítványt; főleg a férfiakra jellemző, de szemérmetlenül köpködnek bárhol; most hirtelen tényleg nem jut eszembe más) nem nagyon van olyan dolog, amit nem szeretek, vagy ne tudnék elfogadni.

És végül szeretném megkérdezni, mi a véleménye a hallyuról, illetve arról a képről, amit Korea ezáltal magáról kialakított?

Hát erre nem is tudom mit mondjak. Én a koreai filmeket nagyon szeretem, a tv-sorozatok közül is van jó pár, amit élvezettel néztem végig. A popzenei világot nagyon nem követem, így nem is tudok róluk nyilatkozni. Azt hallottam, hogy Kínában, Délkelet-Ázsiában sok országban nagyon nézettek és felkapottak a koreai sorozatok és a K-pop is. Azt, hogy Magyarországon milyen fogadtatása van, nem tudom. (Annyit tudok, hogy a nagymamám nagyon szerette a magyar tévében leadott törtenelmi koreai sorozatokat :) ez minden.)

Köszönjük az interjút Szabolcsnak, akivel ha Koreában jártok, összefuthattok a tegui 달빛 (Moonlight) pubban. A teljes Non-Summit részt vele pedig megnézhetitek ezen az oldalon.

~Timi

Még több érdekességért kövess minket a Facebookon is!

Címkék: tévé, Non-Summit